Éghajlata mérsékelten hűvös, mérsékelten száraz.
A terület vízhozama és vízjárása szélsőséges.
Természetes növényzete a kárpáti flóratartomány kassai flóravidékének megfelelő.
Természeti adottságai a mezőgazdaságnak kedveznek, de a kistáj tájesztétikai sajátosságai, védett természeti értékei az üdülés és kirándulóturizmus számára is nagy vonzerőt jelentenek.
A változatos domborzati formákat is magába foglaló, nagy kiterjedésű határrészek, amelyek a Vilyvitányi-röghegység lábától, egészen a Zempléni-hegység belsőbb régiójáig nyúlnak, számos érdekes élőhelyet, élőhely-fragmentumot tartalmaznak.
Vilyvitány növény-és állatvilága nem szegényebb, mint a környék védett területe a Zempléni Tájvédelmi Körzet. Igaz, hogy itt kisebb és kevésbé feltűnő a kárpáti flóra-és faunaelemek számaránya, viszont az alföldi tájak élővilága színesebbé teszi e vidéket. Érdemes arra, hogy a rajta elő növényeket és állatokat, amelyek között több európai szinten is értékesnek minősített faj van, becsülni kell, hogy az utódoknak is megőrizzük.

A Vilyvitányi Ősrög

A 10-14 millió évesnek tartott Zempléni-hegység északkeleti részén, attól szerkezetileg elkülönülve - a Hegyközhöz tartozó Vilyvitány és Felsőregmec területén - előbukkant kristályos rögök hazánk legidősebb felszínen található kőzetei.
A szakemberek feltételezése szerint 900 millió évesnél is idősebbek lehetnek.
Az ősrög anyagát tekintve elsősorban átkristályosodott (metamorfizálódott) csillámpala és gneisz alkotja.

Vilyvitányi Tufabánya
Az ország észak-keleti részében, a Hernád és Bodrog folyók által közrefogott Zempléni- hegység hazánk legnagyobb területű vulkáni hegyvidéke.
A nagyjából 9-10 millió évvel ezelőtt működő tűzhányók tevékenységének eredményeként létrejött formáció nem egyetlen nagy hegytömböt alkot – mint a Mátra vagy a Velencei-hegység – hanem vulkáni kúpok sorozatából áll.
A tokaji Kopasz-hegytől induló vonulat Szlovákiában éri el a Kárpátok előhegységeit.
A ma Zemplénnek nevezett tájegységet helyesebb lenne Tokaji-hegységnek nevezni, mivel a határon átnyúló Eperjes-Tokaji hegység déli része, és csak keleti része tartozik a valamikori Zemplén vármegyéhez.

Ugyanezen a keleti részen találjuk hazánk legidősebb felszíni kőzetét: a feltehetőleg több mint 900 millió éves kristályospala Felsőregmec és Vilyvitány között csak néhány km2-en látható, a kőzeteket az Ősrög Tanösvény mutatja be.
(a Föld legidősebb kőzete egyébként 3,8 milliárd éves, a hazánkban mélyfúrásból ismert legidősebb kőzet 1,1 milliárd éves.)
A kitörések alatt rengeteg, 500-600 °C hőmérsékletű vulkáni por és törmelék tört a felszínre, amelyik a kráter külső oldalán nagy sebességgel zúdult lefelé, miközben összesült.
Az így keletkezett kőzetet nevezzük összesült ártufának, ignimbritnek. A kitörések kezdetben víz alatt zajlottak. Később már voltak a vízből kiemelkedő kráterek, de ezek szórt anyagának nagy része is belezúdult a tengerbe.
Ennek bizonyítékai a kőzetből előkerülő kagylólenyomatok. A vulkáni utóműködés során a viszonylag puha kőzeteket kovasavban gazdag oldatok járták át.
Az oldatok a lazább horzsaköves részeket kioldották, vagy annyira elbontották, hogy később elmállottak, miközben az ellenállóbb kvarcszemcséket a kiváló kvarcit még keményebb kőzetté cementálta. Az így létrejött darázsköves szövetű kőzet jól megmunkálható, kitűnő malomkövek.
A népi építészetben a Zemplén vidékén fejtett kövek közül a vulkáni tufákat használták, használják már régóta, házak építéséhez.